Desszert lekvárok, dzsemek

A desszert szó jelentése csemege, nyalánkság – nos, innen az elnevezése ennek a lekvárcsoportnak. Többnyire gyümölcsből készülnek, de azért nem ritka egy-egy zöldséges próbálkozás sem.

Az alapanyagokat magunk termeljük, s bár a családunkban „csak” hobbykertészek vannak, ennek ellenére igazán szép eredményeket érünk el a gyümölcs- és zöldségtermesztésben. A siker kulcsa nem a szakértelemben, hanem az ősi, ösztönös gondoskodásban, s a tanyasi lét szeretetében rejlik.

Általánosan jellemző a lekvárjainkra a magas gyümölcs- és alacsony cukortartalom. Hagyományosan és reformmódon egyaránt készülnek az édes finomságok. Szigorú szabály vonatkozik például a szilvalekvárra; rézüstben, cukor nélkül, egész napos, „ringatózó” kavarással készül, mint hajdanában, de ugyanez a főzési mód már nem választható egy meggy- vagy eperdzsem készítésekor. Itt már „segítségül hívunk” egy reform sűrítő anyagot, amely tisztán növényi alapanyagú. Ezzel a főzési időt jelentősen lecsökkentjük, s így a gyümölcs beltartalmi értékeinek javát sikerül üvegbe zárnunk.

Mielőtt egy-egy új lekvárfajta a stelázsira kerül, többnyire határozott elképzeléseink vannak az ízvilág összeállításáról, az igazi különlegességek azonban mégsem így születnek, hanem sokszor a véletlennek köszönhetően (’részeges kökény’).

Kiemelten fontosnak tartjuk a hagyománytiszteletet- és ápolást. Ezt igyekszünk közvetíteni termékeink külső megjelenésében és ízvilágában, s hogy mindez mennyire sikerül, jól példázza a hecsedli lekvár népszerűsége.